Amit a stresszről tudni kell

Nincs olyan ember, akit soha ne ért volna stressz. Azok száma ugyancsak kevés, akik tudják, mit is jelent e kifejezés, és azt, hogy milyen hatással van egészségünkre.

Mindenkit ért már az életében, mindenki beszél róla, mégis kevesen tudják pontosan, mi a stressz. „A stressz az élet sava-borsa” – írta Selye János a Magyarországon 1976-ban megjelent Stressz distressz nélkül című könyvében. A stressz elmélete szerint minden élőlény általános vészreakcióval válaszol az őt ért fenyegetésekre. Selye úgy vélte, bármilyen külső hatás, amely a szervezet egyensúlyi állapotát veszélyezteti, olyan folyamatokat indíthat el, amelyek igyekeznek helyreállítani a megbillent egyensúlyt.

Jó és rossz stressz
Vajon minden stressz ártalmas? Biztos, hogy minden esetben megbetegít? Röviden válaszolva: ha így lenne, bizonyára kihalt volna már az emberiség. Hiszen nincs stresszmentes élet. Ám ez nem is probléma, mert nem csak negatív stressz létezik. 

A stressz ugyanis alkotó energiáink forrása, cselekvésre ösztönöz, és segíti küzdelmeinket. A „jó” stressz tehát annyit tesz: kihívás, késztetés, feszültség, igénybevétel. Segít, hogy reggelente frissen, elevenen ébredjünk, hogy napközben lelkesek, pozitívak, kreatívak legyünk. Segít versenyt futni, előadást tartani, még szerelmeskedni is. A stressz sarkall, hogy a kitűzött határidőre elkészüljünk a munkánkkal.

A túlzott, kontrollálhatatlan „rossz” stressz azonban felmorzsolja energiáinkat, kiég az ember, tönkreteszi kapcsolatait, karrierjét, aláássa az önbizalmát, és károsítja az egészségét. Olyan ez, mint a tűz: hasznunkra fordíthatjuk, ha képesek vagyunk kordában tartani, és kontrollálni. Ha viszont elszabadul, akkor pusztítóvá válik.

A stressz és a betegségek 
Nemcsak az a fontos, hogy mi történik velünk, hanem az is, hogy a történteket hogyan éljük át. Az, hogy miként hatnak ránk egyes helyzetek, elsősorban attól függ, hogyan gondolkodunk róluk, milyen jelentést tulajdonítunk neki, és, hogy képesek vagyunk-e befolyásolni az eseményeket.
A döntő tehát nem maga a stressz, hanem az, hogy valaki hogyan birkózik meg a stresszel. Betegség rendszerint akkor alakul ki, ha az egyén „megbírkózási technikája" hibás, túlzott, vagy nem felel meg a megoldandó problémának. Ma már egyre szélesebb körben ismertek a stresszel összefüggő pszichoszomatikus betegségek, mégis, az emberek többsége nem igazán hiszi el, hogy lelkiállapota szorosan összefügg az egészségével. 

Az állandó versenyhelyzet, az elfojtott indulatok, az időzavar például mind-mind a szimpatikus idegrendszer aktiválódásához, és ezen keresztül magas vérnyomáshoz, infarktushoz, tehát szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet. Ezeket nevezzük alarm- vagy riadóbetegségeknek. Az utóbbi évtizedekben az infarktus jól ismert rizikófaktorain, - a dohányzáson, a magas koleszterinszinten, az elhízáson, a magas vérnyomáson, - kívül egy újabbal is számolni kell, ez pedig az úgynevezett „A” típusú viselkedés.

Az „A” típusú személyiséggel rendelkező egyén örökké siet, egyszerre mindig többfélét csinál, türelmetlen, versenyző típus, egy percig sem képes lazítani, indulatait elfojtja. Tökéletességre törekszik, óriási követelményeket támaszt másokkal, de elsősorban önmagával szemben. Az esetek többségében az ilyen magatartás csak egy a rizikófaktorok közül, ám az is előfordul, hogy a szélsőségesen „A” típusú viselkedés önmagában is infarktushoz vezethet. Ha valaki túlzottan befelé fordul, vagyis a problémáit nem tudja megemészteni, gyomorfekélyt kaphat. 

A stressz károsan befolyásolja az immunrendszer működését, és ezáltal elősegíti a fertőzések, sőt akár a rák kialakulását is. Selye János professzor ezt így foglalta össze: az egyénre nem sajátosan jellemző alkalmazkodási reakciók összessége a stressz. Ez lényegében a külvilág hatásaival szembeni küzdelmet jelenti, ugyanakkor, ha tartósan fennáll, akkor kimerültség és bizonyos pszichoszomatikus betegségek alakulhatnak ki.

dr. Valló Ágnes